Pillangó hatás

Az udvaron ültem a hatalmas nyárfa tövében. A levegő langyos volt, a nap szikrázóan sütött fenn, a gyönyörű kék égen. Az ágak óvtak a sugarak égető melegétől viszont még így is nagyon fülledt idő volt.
Húsz perce kuporoghattam ott, lent a poros földön amikor meghallottam a csengő éles hangját. Félálmomból felriadva körülkémleltem, látott-e valaki. Miután megbizonyosodtam róla, hogy egy árva lélek sincs a környéken meg könnyebbülten nekivetettem hátam a fa törzsének. Hallottam, ahogyan kabátom nekifeszül kérgének. Szerettem figyelni az apró, alig észrevehető dolgokra. Ezeket általában senki nem vette még észre így eme a titokzatos dolgokat csak én tudtam. Bugyuta felfogás volt, de mégis az enyém.
Amint letisztáztam magamban, felhúztam térdeim a mellkasomhoz, majd erőt pumpálva beléjük talpra ugrottam. Fenekem sajgott a hosszas ücsörgés miatt azonban nem törődve ezzel poroltam le magam. Ahogy ezzel a műveletemmel is végeztem táskám a vállamra kapva a hatalmas főépület felé sétáltam.
- Kedd van. Kémia után... Tesi! - vezettem végig fejemben a gondolatfonalat.
Utáltam sőt, gyűlöltem a testnevelés órát. Undorodtam a passzos nadrágok és bő pólók egyvelegétől, az izzadság átható szagától és főleg a méregető pillantásoktól. Valósággal irtóztam tőlük. Ezért általában kihúztam magam az órai munka alól ilyen-olyan okokra hivatkozva. Az egészségügyi felmentéstől kezdve a lábfájáson át az igazolások hamisításáig. Olyannyira belemerültem a kifogások gyártásába hogy saját, kórházi bélyegző gyűjteményem volt. Mindeddig beváltak a magyarázatok vagy pedig egyszerűen csak megunták a tanárok a folytonos kihagyásaim épp ezért ráhagyták az egészet. Ez számomra csak jót jelentett azonban aznap kifogytam a lehetőségeimből. Se igazolásom, se kikérőm sőt még egy épkézláb ötletem sem volt. Mit volt mit tenni részt kellett vennem az órán.
Mérgesen, dühtől forrva felrohantam a második emeleti szekrényemhez hogy előkotorjam az év eleje óta őrzött váltóruhám. Rózsa illata volt a csomagnak.
Tíz perc leforgása alatt átsiettem a testnevelő épülethez, átöltöztem a még mindig illatozó tornaruhámba majd beálltam a tornasorba. Az utolsó voltam bár jóval magasabb voltam néhány osztálytársamnál. Mindez csak a túlélési útmutató miatt volt szükséges.
- Osztály vigyázz! - üvöltötte a tesi tanárunk.
Bob-nak hívták és egy egy vérbeli parancsnok volt. Mindenki tartott tőle a suliban kivéve engem. Én benne csak egy szüleinél élő, negyvenes egyedülálló elkeseredett férfit láttam. Szánalmas volt.
- Jelentést kérdek! - rivallta ezúttal a névsort fixírozva. - Veronica, kérlek!
Az előbb említett lány lassan, félénk léptekkel Bob mellé sétált majd felsorolta az aktuális hiányzókat. Amint ezzel végzet vigyázz állásba vágta magát és várta a jelet, miszerint visszafáradhat a helyére. Ez pillanatokon belül be is következett.
- Köszönöm Veronica fáradjon a helyére. - intett a lány tornasorbeli helye felé. - A mai órán tornával fogunk foglalkozni. Mindenkitől maximális fegyelmet és koncentrációt várok el.
Szavait értelmezve az osztály egy emberként kezdett el bólogatni.
- Szánalmas! - gondoltam. - Mint valami nyáladzó pincsi kutyák.
Ha valaki megkérdezte volna miért utálom az osztályom annyira azt feleltem volna:
- Csak nézz végig egy tesi órát azután kérdezd ezt meg.
De nem kérdezte meg ezt senki így csak magamban megjegyeztem a látottakról a véleményem.
Szóval a Tanár Úr parancsait követve neki is láttuk a tornaszerek kipakolásának. Perceken belül nagy kupacba állt a szekrény, dobbantó, matracok sokasága és a mini trambulin. Újra tornasorba rendeződtünk és vártuk hogy mi a következő feladat.
Roppantul unalmasnak és röhejesnek tartottam az óra menetét ezért úgy döntöttem nem is figyelem az eseményeket. Helyette a terem vizsgálásnak adtam át magam. Tekintettem végigvezettem a lámpákon, padokon, korlátokon majd a lelátón. Az utóbbin egy ismerős mégis ismeretlen arcot véltem felfedezni. Fekete pulóvere azonban igen hamar elárulta kilétét. Ő volt az. A srác aki kioktatott. Meredten bámultam rá úgy ahogyan ő is engem.
- Mégis mi a fenét akar? - gondoltam.
Azonban ami ezután következett álmomban sem gondoltam volna. Kimérten, művészi lassúsággal felállt a lelátó egyik kopott padjáról majd azt kiáltotta felém:
- Miért nem az igazán fontos dolgokkal foglalkozol? Talán mindannyiunknak azzal kéne.

Cetli

Jegyzetek

Hogyan éld túl a napot:

• Reggel igyál egy bögre kávét!
• Napközben tégy úgy mintha más lennél.
• Ne mutasd meg a valódi éned! Légy titokzatos.
• Ne keress barátokat! Csupán azokkal barátkozz, akik hozzád hasonlóan kilógnak a sorból.
• Hallgass egész nap zenét! Ha a fülhallgatód otthon hagyod, halott vagy.
• Tölts egy kevés alkoholt a vizes palackodba.
• Kerüld a tömeget.
• Órán szigorúan csak az utolsó padsorba ülj! Ha mégse sikerül üres helyet találnod, szökj meg!
• Ha nem szükséges ne beszélj tanórán. A tanárokat pedig fokozottan kerüld!
• Légy láthatatlan de legyen becsületed.
• Ne tűnj gyengének. Soha, semmilyen körülmények között ne mutasd ki az érzéseid.
• Ha az alábbi pontok közül egy sem teljesül akkor lógj meg mert a túlélésed veszélybe kerülhet!